A világ nyugati felén a nagyvállalatok egyre inkább a fõbûnös szerepébe kerülnek, amikor az ökoszféra pusztulásáról, vagy harmadik világbeli emberek kizsákmányolásáról esik szó. Sokan maguktól a vállalatoktól várják a megoldást: a felelõsebb, fenntartható üzletvitelt, amely azonban nem feltétlenül jelenti egy társaság csõdjét. Éppen ellenkezõleg.

A vállalatok felelõsségét az Amerikai Egyesült Államokban már a múlt század elején is sokan felvetették, ebben az idõben született a Corporate Social Responsibity (CSR) kifejezés, amely magyarul Vállalati Társadalmi Felelõsséget jelent. Ha a tükörfordítás mélyére próbálunk hatolni, akkor egy nagyon nehezen leírható újfajta magatartásformát kapunk. A társadalmi felelõsség maga ugyanis nagyon képlékeny fogalom, amelyen minden ember és vállalat mást és mást ért. Egyesek megelégszenek azzal, hogy felvállaltan támogatnak egy gyerekkórházat vagy dolgozóikat a szelektív hulladékgyûjtésre ösztönzik. Az ilyen esetek többsége azonban nem több puszta marketingfogásnál, amely hatékonyabb, mint két mosóporreklám közé befizetni egy 30 másodperces spotra.

Annak megértéséhez, hogy a CSR-hez nem elegendõ egy-egy kampányszerû akció, hogy a vállalatok társadalmi felelõssége ennél jóval sokrétûbb, érdemes a Magyarországon szinte ismeretlen fogalom kialakulásával megismerkedni.

A multik növekvő ereje
A XX. században létrejött óriásvállalatok akár országos vagy globális méretekben is képesek hatni az emberi környezetre tevékenységük során, illetve termékeik révén. A nagyvállalatok rendelkeznek a Föld szûkös erõforrásainak döntõ része felett. Módjukban áll befolyásolni az adott közösségek társadalmi-gazdasági viszonyait, képesek alakítani a fogyasztói tudatot, akár mindenek elé helyezve önös érdekeik érvényesítését.

Ez a probléma már az elsõ világháború elõtt megjelent, az 1900-as évek elejére ugyanis a hatalmassá vált trösztök érezhetõen fenyegették a szociális biztonságot, és a rossz munkakörülmények miatt a tüntetések legfõbb céltábláivá váltak, többen a feloszlatásukat követelték. Mások csak a felelõsebb vállalatirányítást várták el a cégektõl. A társadalom ugyanis a hatalmas profitú cégekkel szemben egyre több szociális, ökológiai és etikai elvárást támasztott. Ezek biztosítását korábban elsõsorban az államtól várták. A multik térnyerése és tevékenységük globalizálódása miatt (például amikor a fejlett országokban törvénytelen kizsákmányoló gyerekmunkát egy elmaradott harmadik világbeli országba tudják telepíteni) a nemzetállamok egyre kevesebb beavatkozási lehetõséggel rendelkeznek.

Az emberek növekvõ gyanakvással fordulnak a legtöbb vállalat felé, hiszen a telekommunikációs eszközök segítségével könnyen értesülnek mindarról, amit egy világvállalat tesz; így például adott vállalat afrikai, dél-amerikai gyárában tapasztalt középkori körülményekrõl, gyerekmunkáról szóló hírek is hamar eljutnak hozzájuk.  Mindez persze távoli eseményként sok embert közömbösen érintett. Bár a Néma tavasz  és a nyomában született mûvek világossá tették, hogy valami nagyon nincs rendben a nagyvállalatok körül, sokáig olyan egyszerû marketingakciókkal, mint egy kórház felújítása vagy árva gyerekek felkarolása a többség megelégedett, amikor társadalmi felelõsségrõl esett szó.

Fenyegető jelek
Az viszont már a nyugati világban is elérte az emberek tûréshatárát, amikor az Enron és a WordCom csõdbe ment. Sokan elveszítették munkájukat, sõt nyugdíjukat is az ilyen visszaélések közvetlen következményeként.
A hihetetlen nagy felháborodás, amely az egész nyugati világon végigsöpört, csak fokozta az évek alatt felhalmozott, nagyvállalatok óriáshatalmával szemben érzett bizalmatlanságot, félelmeket.

Az incidensek után erõs igény született arra nézve, hogy az üzleti vezetõk a befektetõik érdekei mellett a többi érintett csoportra is tekintettel legyenek. Különben a „népharag” elfordítja mind a vevõközönséget, mind a befektetõket a vállalattól, hiszen ki invesztál pénzt egy olyan vállalatba, aminek rossz híre van, és amit a vásárlók megvetnek.

A világméretû környezetszennyezés, amely káros hatásaival egyre inkább fenyegeti az emberek egészségét is, szintén arra készteti a fogyasztóit megtartani akaró vállalatot, hogy komoly pénzeket invesztáljon olyan módszerekbe, amelyek kevésbé veszélyesek az ökoszférára.{mospagebreak title=Felelõsségérzet itthon}

Felelősségérzet itthon
A nyugati országokban (elsõsorban Európában) a fogyasztói tudatot egyre inkább meghatározzák a környezet- és társadalomtudatos gondolatok, és ugyanezt elvárják azoktól a cégektõl, amelyek biztosítják számukra a mindennapi javakat. Nálunk a CSR még gyakorlatilag ismeretlen fogalom mind a fogyasztók, mind a kis- és középvállalkozások szintjén, azt csupán a nemzetközi multinacionális vállalkozások gyakorolják változó intenzitással.

Program a CSR népszerűsítéséért
Egy 2004 januárjában indult Európai Uniós együttmûködés célja a Magyarországon ill. egyéb európai országokban mûködõ kis - és közép vállalkozások vállalati szociális felelõsség vállalásának (CSR) kialakítása, népszerûsítése és ösztönzése.
A Leonardo da Vinci program által támogatott nemzetközi CSR/SME projektben a portugál CECOA fõpályázó mellett a budapesti La Vida Kft. konzorciumi szerepet tölt be, többek között még egy olasz (FRAREG) egy holland (Huesken de Pree), valamint egy észt (Geomedia Consulting and Training Center), és egy osztrák (FOFOS Office) pályázó kooperációjában.{/styleboxop}Kivételek persze vannak: az egyik ilyen egy spanyol tulajdonú, de magyar irányítású tarjáni vállalkozás a Max Magyar Kft., amely 145 embernek ad munkát Tarjánon és környékén. Az elsõre tipikusnak tûnõ magyar kisvállalkozást jobban megismerve látható, hogy egy Magyarországon eddig kevéssé ismert cégfilozófiát képviselõ Kft.-rõl van szó, amely – ha még nem is 100 százalékosan tette magáévá – elindult azon az úton, amit egy CSR elvei szerint tevékenykedõ vállalattól elvár a nyugati ember.

A Mûanyagfröccsöntéssel foglalkozó Max az ország meghatározó piaci szereplõjévé kíván válni a mûanyag öntvények területén. Ahogy azt Kardos Anikó a Kft. HR-vezetõje elmondta, a cégnek külön CSR stratégiája van, amelynek kidolgozásakor alapértelmezettnek tekintették (ez az úgynevezett CSR misszió), hogy csak akkor tudnak a piaci szegmensben vezetõvé válni, ha alkalmaznak olyan eszközöket, amelyek nem tartoznak a konkrét termelési folyamathoz, valamint a jogi szabályozás sem követeli meg, a dolgozók közérzetét viszont javítja.

Mint azt Kardos elmondta a dolgozók ingyenes utaztatása, amely a rossz tömegközlekedésû vidéken már-már elengedhetetlen csak az egyik a Max által adott többletszolgáltatások közül. A HR-vezetõ szerint sok olyan apró figyelmességgel, kedvezménnyel is lehet növelni a munkások elégedettségét, amik nem jelentenek a cégnek jelentõs többletköltséget, ugyanakkor a munkakedv és a lojalitás növekedése a kft-nek számszerûsíthetõ hasznot hoz. Ilyen apró kedvezmények az ebédidõ (pontosabban a három mûszakos munkarend miatt a 30 perces étkezési szünet), amelynek idõtartama beleszámít a munkaidõbe, így azt nem kell ledolgozniuk a munkásoknak.

A HR vezetõ szerint az emberek motiváltságán folyamatosan javítani kell, ezt különbözõ bonuszokkal és tréningekkel igyekeznek elérni, emellett a cég rendszeresen szervez családi napokat, amivel egyrészt a csapatszellemet igyekszik erõsíteni, másrészt demonstrálhatja azt is, hogy számára fontos a család: Mint azt a cégnél elmondták, az egyént nem lehet magában vizsgálni, mivel a magánéleti problémák kihatnak a munkára, nagyon fontos ezek megelõzése, kezelése is.

•    Max-Plàstic, SA (Spanyolország)
•    Max-Disseny Tècnic, SL (Spanyolország)
•    Famax, SA (Spanyolország)
•    Max-Service, SL (Spanyolország)
•    Max-Magyar Kft. (Magyarország){/styleboxop}

A cég a kötelezõ iparûzési adón kívül is igyekszik a helyi közösség számára hasznosan, felelõsen cselekedni. Ennek csak egyik fele a helyi sportélet aktív támogatása, a munkaképesség-csökkent emberek foglalkozása is megoldott a cégénél. A Max ugyanis sokat költ az egészségügyi szolgáltatások finanszírozására, az üzemorvoson kívül rendszeres szûrõvizsgálatokat szerveznek és felvilágosító-kampányokat rendeznek például a dohányzás elleni küzdelem jegyében.

CSR= stabilabb kilátások
A vállalati társadalmi felelõsség kapcsán alkalmazott szigorúbb elõírások korábban a cégvezetõk rémálmának számítottak, amíg ugyanis csak egy-egy vállalat költött például a szennyvize tisztítására, sokkal nagyobb költségei származtak ebbõl, mintha a végterméket egyenesen a közeli folyóba engedte volna. Amint elõtérbe került az úgynevezett rendszerszemlélet és a közgazdászok kimutatták, hogy a felelõtlen magatartással okozott környezeti-társadalmi károk olyan externáliák vagyis külsõ gazdasági hatások, amelyek végsõ soron visszahatnak majd a szennyezõkre, a kép lassan megváltozott és napjainkban egyre inkább piaci elõny kovácsolható a fenntartható cégpolitika megvalósításával (az externáliákkal kapcsolatban lásd kereses írásunkat).{styleboxop width=200px,float=right,color=grey,textcolor=black,echo=no} Externáliák

A századfordulón Alfred Marshall vezette be a külsõ költségek és hasznok fogalmát a "Gazdaság alapelvei" címû mûvében. Azóta a közgazdaságtan egyik meghatározó vizsgálati területe lett az úgynevezett piaci elégtelenségek tanulmányozása. Az externália definíciója szerint olyan tevékenység, amely során a gazdaság egyik szereplõje ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplõ helyzetét.{/styleboxop}

Ivándy István a Max ügyvezetõ igazgatója elmondta, hogy a cég három ISO tanúsítvánnyal rendelkezik (ISO 9001 és ISO 16949, ISO 14001), amelyek szintén a kft társadalmi felelõsségvállalását és megbízhatóságát jelzik. Ivándy beszélgetésünkkor kijelentette, hogy amennyiben csak a piaci szempontokat nézzük, egyre kevésbé mindegy, a vevõk mit gondolnak a cégrõl, vannak megrendelõk, amelyek saját CSR-szabályaik miatt beszállítóiktól is elvárják adott, például környezetvédelmi minõsítések (ISO 14001) meglétét.

A Max például a saját üzemében megvalósított szigorú hulladékkezelési eljárásokkal igyekszik a mûanyag-megmunkálás környezeti terhelést a minimálisra csökkenteni. A szelektív hulladékgyûjtés településszintû elterjesztésében is úttörõ szerepet vállaltak.

A cég jó híre azonban Ivándy szerint azért is nagyon fontos, mert az általuk végzett precíziós munkák miatt lényeges, hogy korrekt munkaerõt kapjanak, és mint azt Kardos Anikó hozzátette: a belsõ vállalati kultúra, a dolgozók partnerként kezelése az egyik leghatékonyabb eszköz a munkaerõ cserélõdés (fluktuáció) egészséges néhány százalékon tartására. Ezt pedig a legfõbb, állandó megrendelõk el is várják.

Bár a Max Magyar Kft. egyelõre fehér hollónak számít hazai vállalkozások között, úgy tûnik, itthon is egyre nehezebb lesz CSR-politika kidolgozása nélkül felvenni a versenyt, ugyanis a társadalom egyre inkább elvárja, hogy a csillagászati profitot termelõ cégek teremtsenek egy élhetõbb, egészségesebb világot.

(styleboxop width=480px,float=right,color=grey,textcolor=black,echo=no)ISO-szabványok

Az ISO, a világ legnagyobb, 148 országot tömörítõ, szabványügyi szervezete, feladata olyan mûszaki szabványok kidolgozása, amelyeknek jelentõs gazdasági és társadalmi hatása is van.
Az ISO szabványok elfogadása önkéntes, de mivel az ISO nem hatóság, nincs törvényhozó hatalma sem. Noha az ISO szabványok elfogadása nem kötelezõ, a piac elvárhatja betartatásukat, mint például az ISO 9OOO Minõségbiztosítási sorozat esetében. A minõségirányítási rendszer biztosítja a cégen belüli folyamatok áttekinthetõségét és a tevékenységek ésszerû dokumentálhatóságát, lehetõvé teszi a folyamatok napi irányíthatóságát.
A nemzetközi gyakorlatban és egyezmények alapján egy vállalati minõségirányítási rendszert akkor tekintenek megfelelõnek és elfogadottnak, ha az adott szabványnak való megfelelõségét független, a szakterületen magas szintû minõsítéssel rendelkezõ és a megfelelõ módon feljogosított tanúsító szervezet tanúsította.
Fõbb szabványok
ISO 9001: A gazdasági szféra minden területén, a legszélesebb körben elterjedt szabvány, amely mára egységes nemzetközi követelményrendszerré vált.
Elõsegíti és garantálja a termékek és szolgáltatások állandó kifogástalan minõségét, folyamatos fejlesztését és a vevõi elégedettség növekedését, a vevõi igényeknek való magasabb szintû megfelelést.
ISO 16949: Az ISO/TS 16949:2002 egy olyan ISO szabvány, amely nemzetközi szinten összhangba akarja hozni a meglevõ amerikai, német, francia  és olasz gépjármûipari minõségügyi rendszerekre vonatkozó szabványokat, hogy a gépjármûipar szereplõinek a vevõk követelményeinek a kielégítése érdekében ne kelljen többszörös tanúsítványokat beszerezniük.
Érdekesség: A DaimlerChrysler, a Ford Motor Company és a General Motors a beszállítóitól az ISO 14001-es környezetirányítási regisztráció megszerzését várja el. Mindhárom szervezet kijelentette, hogy ha ezt a vállalatuk által megjelölt határidõig nem szerzik meg, akkor az hatással lehet a beszerzési forrásokra vonatkozó jövõbeli döntéseikre.
Forrás:
BME-OMIKK
International Cert Kft. (/styleboxop)