PRIME: Kérlek, mutatkozz be és mondj pár szót arról a cégről, ahol a szakmai gyakorlatodat töltötted.

Csaba: Tóth Csaba Gábor vagyok, büszke diplomás közgazdász és a PRIME elnökségi tagja. Szakmai gyakorlatomat pedig az Mmd-nél, egy nemzetközi kommunikációs tanácsadó cégnél töltöttem.

PRIME: Wow, nem semmi! Hogyan sikerült megcsípned ezt a helyet?

Csaba: Elég poénos a történet, de remekül fogja majd szemléltetni, hogy mennyit is számít hazánkban – úgy általában mindenhol – a kapcsolati tőke. Egy ismerősömtől kaptam egy reggel suliba menet az infót, hogy az Mmd-nél több pozícióba is keresnek embert. Tudtam jól, hogy az állást nem fogom megkapni (alapkövetelmény volt a több éves tapasztalat), de gondoltam, elmegyek az interjúra – letenni a névjegyemet. Az interjú remek hangulatban telt, az állást persze nem kaptam meg, de továbbküldték a cégen belül az önéletrajzomat. Mire hazaértem, már ott várt egy email a leendő főnökömtől, aki újabb interjúra invitált. Röviden így nézett ki a történet.

PRIME: Azért érdekes, amit mondasz, mert több tagunk is említette már, hogy az igazán jó szakmai gyakorlati pozíciók gyakran ismerősökön, barátokon keresztül érhetőek el. Tényleg csak erre lenne szükség?

Csaba: Nem hiszem. A kapcsolatok ugyanis csak a lehetőséget biztosítják: az már rajtad áll, hogy élsz-e vele. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kapcsolatod kinyit előtted egy ajtót, de belépni rajta már a te feladatod. A saját felkészültségeden és rátermettségeden múlik, téged választanak-e.

PRIME: Ez hogyan történt a Te esetedben?

Csaba: Az én történetem ebből a szempontból is egyedi, ugyanis egyetlen estém volt a felkészülésre. Tudtam, hogy ez nem elég mindenre, sőt… de mindannyian emlékszünk a pr-könyvben szereplő gondolatra: „A lehetőség előnyben részesíti a felkészült szellemet.” (Pasteur mondása – a szerk. megjegyzése) Furcsán fog most hangzani, de a híres közgazdasági tétel, a Pareto-elv sietett a segítségemre. Úgy gondolkoztam, hogy az interjúra feltétlenül szükséges infók 80 százalékát az ideálisan rendelkezésre álló idő 20 százalékában át tudom nézni – erre pedig bőven elég volt egyetlen este-éjszaka.

Mivel szorított tehát az idő, így három fontos dologra koncentráltam (ez a legjobb tanácsom azoknak, akiknek nagyon kevés idejük van csak egy fontos interjúra való felkészülésre). Elsőként, magára a cégre. Átnéztem a történelmét, a legfontosabb működési területeit, a legfontosabb ügyfeleit (minden ügyfélről kigyűjtöttem a három legfrissebb hírt is), valamint a cég vezetőiről és vezető menedzsereiről is infókat szereztem (ki nem találjátok, mi mindenre jó az iwiw!) Erről írtam magamnak egy rövid, egyoldalas emlékeztetőt.

Másodsorban, megválaszoltam magamnak azokat a kérdéseket, amelyeket egy pr-állásinterjún kérdezni szoktak a jelölttõl. Az alap egy kiváló kérdéslista volt, amelyet egy fiatal pr-szakembereknek szóló Yahoo-levelezõlistán találtam. Errõl is írtam néhány rövid gondolatot.

Végül, néhány szakmai kérdéskört vettem át. Ilyen például a sajtóközlemény, vagy egy kommunikációs akcióterv felépítése; minek a rövidítése a RPC (Readers Per Copy – a szerk. megjegyzése); de a második – már public affairs – interjúmra átnéztem a legfontosabb, terítéken lévõ politikai ügyeket is.

A Nagy Nap reggelén nem árt – ez régi jó tanács – megnézni egy híradót, illetve gyorsan átfutni a nagyobb hazai napilapok címoldalát.

PRIME: Szóval sikerült bekerülnöd. Mondanál néhány gondolatot magáról a cégről, illetve a csapatról, amelynek tagja voltál?

Csaba: Persze! Az Mmd tehát egy nemzetközi kommunikációs tanácsadó cég, amelynek elsõsorban Közép-Kelet Európában és Oroszországban vannak irodái. A magyar iroda – amely 1995-ben alapult – egyike a legnagyobb és egyben legfontosabb irodáknak a cégen belül, kb. 30 munkatárssal. „All-inclusive” kommunikációs szolgáltatást nyújt, tehát minden szakterületen dolgozik és a tanácsadáson-tervezésen túl vállalja a kivitelezést is.

A cégen belül öt nagy csapat („team”) van, amelyek egyben lefedik az öt legfontosabb szakterületet is: üzleti kommunikáció, fogyasztói kommunikáció, IT, egészségügy és public affairs (vagyis a közügyek kezelése). Én a public affairs csapathoz kerültem – elképesztő volt, mert ezt a területet tartottam/tartom a legizgalmasabb kommunikációs területnek. A public affairs alá tartozik ugyanis pl. a kormányzati kapcsolatok kezelése, a lobbizás és a CSR is.

A „team”-ben először négyen, később már öten dolgoztunk. A csapat vezetője Tóth Kamilla volt, akihez fogható vezetővel – mind emberi, mind menedzseri szempontból – még nem találkoztam.   Számos üzleti könyvben és cikkben szerepel a kitétel, hogy a jó feljebbvaló, ill. igazgató nem menedzseli – manager – az embereit, hanem vezeti – leader – őket. Számomra Kamilla az utóbbira szolgált élő példával.

A csapat – és a cég – hivatalos lobbistája Viki volt, aki segített bepillantani a lobbisták mindennapjaiba. Általa nyert bizonyítást számomra, hogy a lobbizás a vállalatok egy fontos kommunikációs tevékenysége a politikai döntéshozók irányába. Viki a hazai politikai életről és minisztériumi tapasztalatairól is sokat mesélt nekem.

Kata a csapat egyik, konkrét ügyfelet kezelő „menedzsere” (account executive) volt. Noha nem dolgozunk együtt sokáig (két hónappal a gyakorlatom befejezése előtt érkezett a céghez), de a rövid idő alatt is egy szorgalmas és képzett tanácsadónak ismertem meg.

Végül, de nem utolsósorban a csapat – rajtam kívül – másik férfitagja András volt, szintén egy konkrét ügyfelet kezelő menedzser (account executive). Andrástól rengeteget tanultam, hiszen a kezdetekben nagyon sokat dolgoztam az ő közvetlen irányítása alatt egyes ügyfeleken. Számos hasznos információt is megtudtam tőle a politikai kampányokról és a hazai politikai életről. Hatalmas poén volt minden hétfő, hiszen András Chelsea-rajongó, én pedig a legfanatikusabb Manchester United-rajongó vagyok…

(A cég két brit menedzsere közül ráadásul az egyik a Tottenham-nak szurkolt, a másik a Liverpool-nak! A fogyasztói csapat vezetõje pedig Arsenal-rajongó. El tudjátok képzelni…)