 A Világ helyzete 2009-es kiadvány első - mindösszesen 8 oldalas - írását a WorldWatch Institue elnöke és alelnöke ( Christopher Flavin és Robert Engelman) jegyzi, akik a könyv mintegy második bevezetőjében összegzik az éghajlatváltozás körüli vita elmúlt évtizedeit.
A témában jártasak számára a legtöbb információ nem új, gondolok itt például arra, hogy a sarki jégrétegek vizsgálata szerint a globális CO2 koncentráció elmúlt 200 évben olyan szintet ért el, amit az elmúlt 150 ezer évben még sohasem. A világtengerek savasodása vagy a tengerparti települések veszélyeztetése is ismert.
A világpolitikai trendek bemutatása azután rávilágít, miért is adták a szerzők a „Tökéletes zűrzavar” címet a tanulmánynak: A szerzőpáros ugyanis rövid keresztmetszetet ad arról, hogy a „szkeptikusok”, a fosszilis lobbi támogatásával milyen eredményes kommunikációs offenzívába kezdtek, amelyre különösen az első Bush-ciklus idejéből mindannyian emlékezhetünk.
Az írás utolsó felében azután 10 pontba szedik azt a tíz fontos feladatot, amelyeket az emberiségnek sürgősen teljesítenie kellene, és amelyeket a könyv következő 200 oldalában igyekeznek majd a szakemberek „demisztifikálni”, az átlag számára érthetően elmagyarázni, ezzel még több emberben tudatosítva a teenedőket.
A tíz fontos feladat:
Hosszú távú gondolkodás: | A ténylegesen (még a Bruntland Bizottság által lefektetett elveknek megfelelő) fenntartható fejlődés megteremtése | Újítás: | Az éghajlatváltozás antropogén hatásait csökkentő, megállító új technológiák kifejlesztése, azaz a szükebb értelembe vett környezetvédelmi ipar erősítése. | Népesség: | Széleskörű párbeszéd a népességnövekedés megállítása érdekében | Az életstílus megváltoztatása: | Az egyén szemléletének megváltoztatása, hiszen az üvegházház-kibocsátás egyik legjelentősebb tétele az egyéni közlekedés és egyáltalán a nem fenntartható, pazarló nyugati életmód | A föld gyógyítása: | A természetes nyelők megőrzése, újak létesítése, ez a becslések szerint az éves emberi ÜHG-kibocsátás 13 százalékát meg tudná kötni | Erős intézmények: | A 2008-ban indult gazdasági világválság bebizonyította, hogy a jelenleginél erősebb (és jobb) globális intézményekre van szükség, de ehhez a szerzők álláspontja szerint világméretű tudatosság vagy látványosan pusztító éghajlat kell. | A méltányosság szükségessége: | A nyugati országok polgárai sokszorta több ÜHG kibocsátásért felelősek, mint a világ szegény országaiban élő emberek, ennek megfelelően kell differenciálni az új szabályozó mechanizmusok megalkotásakor. | Gazdasági stabilitás: | Erős nemzetközi éghajlat-kezelési rendszerre van szükség, amely működni tud receszív és virágzó gazdasági környezetben is. | Politikai stabilitás: | Egy éghajlati egyezmény – az optimista álláspont szerint – biztosíthatná, hogy végre ne csak egymással zéró összegű versenyt folytató nemzetek sorának, hanem kooperáló, az sérülékenységünket látó összességként lássuk az emberiséget | Mozgósítás a változtatásra: | „Tekintsük a globális felmelegedést »megoldhatatlan problémák köntösében jelentkező, lélegzetelállító lehetőségnek«” (John Gardner in Világ helyzete 2009, 28.) |
|
