Ligeti György CSR-ról szóló könyve elgondolkodtató. Elgondolkodtató azért, mert rávilágít arra: Nem elég, ha tudatosak, felelősek akarunk lenni, mindez kidolgozott stratégia nélkül mit sem ér. Talán – szubjektív véleményem szerint – ez az egyik legfontosabb gondolata, és ez ad neki egy olyan többletet, amely a könyvtárnyi „Hogyan legyünk jó főnökök” típusú könyvek fölé emeli.

Lehet ugyan, hogy nem egy vállalatirányítási kézikönyv írása volt a szerző célja, az itthon még kevesek által ismert CSR-kérdéskörnél mégis többet ad ez a 200 oldalas eposz. Pontosan azt, hogyan tud egy cégvezetõ egyszerre profitot termelni és nem elveszíteni empátiáját, emberi mivoltát, vállalata pedig hogyan lesz képes az adóforintokon túl is a társadalom hasznos, mi több, megbecsült részévé válni.

Célravezetőnek tűnik a könyv szerkezete is: az elsõ nagyobb egységet olvasva, számtalan példával, mintegy „ránk zúdítja”: mennyi jó ötlet és támogatható ügy van, amellyel nemcsak a nemes célt szolgálhatjuk, hanem – gondolok itt például az egyik hazai cég által kitalált csapatépítő játszótérépítésre – a munkahelyi kollektívát is fejleszthetjük, a sok idétlen szabadtéri elfoglaltság (bor- és raftingtúrák) helyett.

A második részben pedig megkapjuk, hogy stratégia nélkül az egész nem ér sokat, nincs a világon annyi pénz, hogy minden nemes ügyet felvállaljunk, a kevesebb itt is több.

A szerzõ az itthon is egyre többet használt fenntarthatóságot és a CSR-t briliánsan összekapcsolja.
Természetesen a fenntartható fejlődés egy komplex rendszer, csak akkor lehet társadalmilag felelős a vállalatom, ha megfelel a fenntartható fejlődés mindhárom pillérének, azaz nem elég a dolgozóimmal és a stakeholderekkel jól bánni (társadalmi pillér), ha közben olyan terméket gyártok, amely környezetszennyező vagy például pazarlom a papírt a cégnél.

Ligeti a vállalatok és a civilek közötti kapcsolatról is szól, amely tapasztalataim szerint itthon rengeteg sztereotípiával körülölelt terület. Nem valószínű persze, hogy egy könyv helyére tenné a dolgokat, mindenesetre a civil szervezetek világában kevésbé jártasak számára talán segít tisztázni bizonyos félreértéseket. Az együttműködésre pedig igazán használható ötleteket ad.

A mellékletben pedig végre magyar nyelven is hozzáférhető az Európai Bizottság A Felelős Vállalkozások – Tudatosságnövelő Kérdőíve valamint az ARH módszere alapján készült magyarországi CSR rangsor (amely a HVG-ben már megjelent 2006-ban).

És akkor egy kicsit a negatívumokról: Amit hiányoltam, az a magyar kis- és középvállalkozási szektor társadalmi felelősségvállalásának bemutatása. Tapasztalataim szerint az ehhez való hozzáállásban ugyanis élesek a különbségek a könyvben bemutatott nagyvállalatok és a munkavállalók jelentős részét foglalkoztató másik szektor között. Érdemes lett volna egy fejezetet szentelni nekik is, így ugyanis a könyv sokkal jobb színben mutatja a hazai helyzetet, mint amilyen az valójában.

Ami pedig egy formai probléma: már a kenyérszöveg betűi is kicsik, az idézetek azonban – nem teljesen értem, miért – tovább fokozzák ezt, így még egy jó szemű ember is belefárad az olvasásába.

Ennek ellenére érdemes beruházni egy nagyítóba vagy egy jó szemüvegbe, mert Ligeti Györgytől hiánypótló művet kapunk arról, hogyan is csinálják, egyelőre leginkább a nagyok.

Könyv: CSR Vállalati Felelősségvállalás
Szerző: Ligeti György
Kiadás éve: 2007
Kiadó: Kurt Lewin Alapítvány
Listaár: 980 Ft